Képeslapküldés szeretteidnek!



Magyar népmesék, illetve
Disney mesék nem csak gyerekeknek!



Receptek a
nagymamától!





Advent, Mikulás, Karácsony!













 

Szavazás
Nincs szavazás feltöltve

Irodalom


 

Emese álma

 

Atilla nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetően hódoltságba, mások függőségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szokott őseink szívében.

Reményüket mégsem adták föl. Bíztak a magyarok Istenében! Bíztak abban, hogy Isten akaratából jön majd egy uralkodó, aki ismét eggyé kovácsolja a hun-magyar népet, és vezetésével visszafoglalják őseik földjét, Pannóniát, ahol újra boldogan és szabadon élhetnek. Emlegették is folyvást Isten ostorát, kinek fél világ hódolt. Az ő kardja előtt bizony minden nép meghajolt.

Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható mintha lemosolygott volna népére. A kazár birodalom hanyatlásnak indult, és a birodalom határain belül élő testvérnépek függősége meglazult. A testvérnépek egyesítésének ideje azonban még nem jött el. Ami nemcsak a teljes függetlenséget, hanem a régi dicsőség és hatalom visszaállítását jelentette volna. Igaz, az égi fény újjászületésének napján a főtáltos már megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt fővel nézhet a jövőbe.

Emese álma (Kurinszky Kata)

A jóslatot követő éjszakán Ügek felesége, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét.

A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe:

- Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata.



A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt.

- Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor keze megállt, visszahúzta.

- Talán csak álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? - semmi más. - gondolta Emese.

Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára.

- Álmos!? Álmos legyen a neve, - gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott.






 A fehér ló mondája
Amikor megérkeztek a magyarok a Kárpát-medencébe, nem foglalták rögtön el, hanem előbb meg akarták tudni, ki van az ő földjükön. Ezért Árpád kiválasztott egy erős, okos és ügyes vitézt, hogy lovagolja keresztül az új hazát és nézze meg, miféle népek lakják most. Ezt a vitézt Kusidnak hívták és Kond vezér fia volt.

Elindult Kusid és végiglovagolt az egész országon. Egyszer csak elérkezett egy városhoz, ahol Szvatopluk fejedelem uralkodott. Fölment Szvatoplukhoz és egyenesen megmondta, hogy mit akar: "Nem vagyunk mi rossz szándékkal, csak meg akarunk telepedni ezen a földön". "Nyugodtan telepedjetek le", mondta Szvatopluk, "ha hűséggel dolgoztok, jó dolgotok lesz nálam". Kusid értette, hogy Szvatopluk mit akar, de nem szólt, hanem elköszönt és ment vissza a magyarokhoz. Útközben szedett egy kis füvet, egy kis földet és kulacsát megtöltötte a Duna vizével, hogy a többi is lássa, milyen szép föld vár rájuk.

Mikor elmesélte, hogyan járt, Árpád ezt mondta neki: "Vidd ezt a szép fehér lovat és add oda Szvatopluknak. Kérjél tőle egy kis földet, füvet és vizet a lóért". Így is lett. Mikor Szvatopluk meglátta a gyönyörű fehér lovat, melyen gyémánttal kirakott nyereg volt, nagyon meg volt elégedve. Kusid pedig azt mondta: "Ezt a lovat az én uram küldi neked, és csupán azt kéri, hogy vigyek neki egy kis földet, egy kis füvet és egy kis vizet." Szvatopluk nagyot nevetett:" Vigyél csak, amennyit akarsz, és mond meg az uradnak, hogy ilyen szép lovat küldhet még többet is."

Kusid jól megjegyzett mindent és visszament az urához. Ott elmondta, mit mondott neki Szvatopluk. Hisz nem is kellett kétszer mondania, hogy mit üzent Szvatopluk. Nyomban elindultak, hogy elvigyék, amit Szvatopluk ígért nekik. De Szvatopluk sem aludt. Mire megérkeztek a magyarok, akkora sereggel várta őket, hogy az ég is elfeketedett az árnyékától. Egy magyarra jutott három ellenség is. De ez őket nem zavarta. Vágták Szvatopluk népét, ahol csak érték. Még a Duna is kiáradt, annyi vér folyt belé. Erre aztán menekült az ellenség. Menekült Szvatopluk is, de menekülés közben lova beleugrott a Dunába és ott fulladtak mindketten.




 

Mindenkit szeretettel köszöntök az irodalmi oldalon, ahol számos magyar, illetve szerző műveit olvashatjátok.
Többek között pl.: Petőfi Sándor, József Attila, Wass Albert, Sajó Sándor és sok más kedvelt költők verseit gyűjtöttem össze.

Kedvenceim között szerepelnek még a Magyar népmesék, valamint a mondavilág!

Remélem mindenki megtalálja a számára érdekes témakört és kellemes kikapcsolódásként fogja olvasni a műveket!

Ui: Itt szintén megkérnék mindenkit, hogy teljes egész tartalmi részt NE másoljon ki, hiszen ebben is sok munkám van!

Köszönettel: Böbe az oldal szerkesztője

 

0.028 mp